|
Nagyon tanulságos volna végigkövetni. Biztosan van jó néhány olyan coach-tanonc, aki végül napi szinten ezzel foglalkozik majd, vagy már most is a szakmában dolgozik. Vannak/ lesznek olyan közép- és felsővezetők, akik beépítik a munkájukba, és jobb vezetőkké, mentorokká válnak. És biztosan van, akinek „mindössze” a saját fejlődéséhez járul hozzá mindaz, amit tanul, tapasztal. De mindenképp elmondható, hogy mindenki, aki ezt az utat járja, hatással lesz a világra, a saját környezetére. Ez ugyanis – szerintem - az egyik legsokoldalúbb képzés, ami sok mindenre nyit ablakot, köztük szerintem a 2 legfontosabb: saját magunk megértésére, és a körülöttünk levő emberekre.
A coaching-gal mélyebb szinten kapcsolódás, a kompetenciáiban, történetében, alapelveiben, különböző ágazataiban elmerülés olyan összefüggéseket mutat meg az emberi elme, vagy akár a társas kapcsolatokat illetően, amivel sokat kell utána foglalkozni. Igen, ez melós. De, ha vesszük a fáradságot, és ezeket végiggondoljuk, átszűrjük magunkon, nagyon nagy lépést tehetünk a mindennapi életünkben is a tudatosság, értékelvű életvezetés felé. Ez pedig az élet minden területén hasznunkra válik, legyen az önmegvalósítás, munkahelyi kapcsolatok vagy akár a szűk családunk. Kulcs ebben az a fajta ráhangolódás, figyelés, nyitottság, amivel itt találkozunk és gyakorlunk, de ugyanígy a visszalépés és az engedés, hogy teret adok a partneremnek, kollégámnak, gyerekemnek, hogy ő fejlődjön, a neki megfelelő módon, és ne az én utamat járja.
Hatásvadász, és szinte már a végtelenség elcsépelt szavak: mindfulness, elengedés, önreflexió, belső nyugalom stb. Mégis, kikerülhetetlenek, ha a coachingra gondolunk, mert ezek nélkül nem lehet sikeresen, segítően, egyszóval hatásosan végezni.
Tudom, hogy van, aki erre születik, és természeténél fogva magas az érzékenysége, fejlett érzelmi intelligenciája van, jó interperszonális képességei. Mégis, úgy vélem, általánosságban igaz, hogy ez az út igazán a már kissé tapasztaltabb (munkában és életkorban egyaránt) embereknek ad legtöbbet. A mai ember többségének ide meg kell érkeznie, az individualista társadalomban való boldogulás, karrierépítés, önmegvalósítás után (vagy helyett?) szintet kell ugrania, hogy az eddig akár unalomig hallott mondatok a figyelésről, a csendről, az időről, a tiszteletről… és még folytathatnánk a sort… beérjenek és megérkezzenek. De ha egyszer ez megvalósul, csodafegyvert kap kézhez. Úgyhogy, kedves MINDENKI, tanulásra fel!
|
